Kovács Olivér interjú 1.rész - Riport Rovat

Mindig érdekes figyelemmel követni amikor valaki az első versenyére, megmérettetésére készül. Mivel a legtöbb olvasónak talán nincs ilyen ambíciója, hogy színpadra álljon, jöjjön egy riport Kovács Olivérrel, hogy megismerjük mennyire is "egyszerű" ez az egész sport :) és persze, hogyan is vezetett az út idáig...
Miért pont ő? Mivel egy abszolút szerény embert ismertem meg benne, aki nincs elszállva magától... talán, hogy egy kicsit javítsuk a testépítő sztereotípiákat =D

Blog:

Először is gratulálok az elért eredményekhez. Úgy gondolom kezdő versenyzőként jónak mondható. Vagy többre számítottál? Mik voltak az elvárások magad felé?

Olivér:

Köszönöm szépen a gratulációt! Igazából mivel a szezonba is spontán vágtam bele, nem voltak nagy elvárások, inkább csak fel szerettem volna mérni, hogy melyik kategóriát érezhetem magaménak, milyen sport-társakkal kell összemérnem magam. Nem mondanám, hogy túlzottan felkészülten vágtam bele, mivel az éves tömegnövelésem keresztbe húzta egy márciusi sérv műtét, diétában pedig munkahelyi nehézségek próbáltak akadályozni. A felkészülést az utolsó 10 hétben már viszont profi háttérrel tudtam végigcsinálni Bánkuti Gabriella és Lantos Johnny szakértelme és tapasztalatai mellet. Már csak a számomra legjobb módszereket kellett megtalálni és alkalmazni. Ezért fordulhatott elő, hogy tapasztalat szerzés céljából az első verseny hétvégémen 3x is színpadra kellett állnom :)

2013. November

Blog:

Akkor végül is úgy gondolom nagy csalódok nem voltak ezek a versenyek. De ne rohanjunk előre ennyire :) Mondj pár szót magadról, hány éves vagy, mivel foglalkozol jelenleg, mióta fertőzött meg ez a sport, voltak e kitekintések más sportokra... amit fontosnak tartasz magadról!

Olivér:

Csalódás? Elsőként úgy fogalmaznék inkább, hogy már az elején sikerült megkapnom hideget-meleget és realizálódott bennem, hogyan is néz ki egy ilyen verseny, illetve maga a versenysport a színpad túloldaláról. Laikusok számára nem tűnhet túl bonyolultnak ez a sportág. Tömegelés, diéta, barnítás, kiállsz a színpadra és megmutatod magad, majd a verseny végeztével egy jó kajálás és pihenés következik. Na igen. Így tiszta móka és kacagás lenne a történet, valóban. Ezzel szemben meg én is csak most szembesültem azzal, hogy ez mennyivel összetettebb dolog, és hogy a türelem, a kitartás nem csak a diéta során az egyetlen fegyvered, de a verseny napján is minden egyes acélos idegszálára szüksége van a sportolónak. Csalódottságot csak az váltott ki
belőlem, mikor önhibámon kívül, mások mulasztása miatt nem tudtam úgy színpadra állni, ahogy képes lettem volna arra és ezzel helyezéseket voltam kénytelen elveszíteni. Egy szó, mint száz, szervezésben és fair bíráskodásban is lenne meg hova fejlődni ebben az országban...

és akkor most magamról: :P :)

~2003

25. évemet töltöttem idén nyáron. Igazából amióta az eszemet tudom, mindig sportoltam valamit, emiatt külön hálás is vagyok a szüleimnek, hogy ebbe az irányba kezdtek el terelgetni. óvodásként úszás, kisiskolásként meg küzdősportokban próbálgattam magam, kezdve a kyokushin karatéval, ami sajnos nem annyira ragadott magával, de ezt inkább a nagyon amatőr és szakszerűtlen edzőnek tudom be. Utána átlovagoltam a taekwon do világába, itt sikerült is leragadnom. Nagyon szerettem az edzéseket, nagyon jó mesterektől tanulhattam és érzékem is volt a sportághoz. Közeledve viszont a mestervizsgám felé, valahogy alábbhagyott a tűz bennem és visszatáncoltam. Úgy éreztem váltanom kell, így a szűk évtizedes küzdősportolás után 180 fokos fordulat következett. Jelentkeztem egy kézilabda csapatba. Nagyon élveztem a labdajátékokat mindig is. Főleg hogy általános iskolásként sporttagozatos voltam, így a testnevelés órák domináltak, ahol azért az erőnléti edzések mellett, sokszor sikerült kikönyörögni pár kosár vagy éppen kézilabda meccset is. A szezon indulásával viszont nem számoltam... Nem terveztem versenyszerűen űzni ezt a sportágat mert nem éreztem magam jónak hozzá, szezonban pedig duplázódtak az edzések és majdnem minden hétvégén utaztunk valahova meccsezni. Időm már tanulásra se igazan jutott, mert csak a napi ingázás a lakás, a suli és az edzés között kitett 3 órát. Illetve az amúgy sem túl férfias testalkatomból sikerült még további kilókat lefaragnom, ami tinédzserként elég rosszul érintett. Ezek összessége és keresztapám unszolása vezetett ahhoz, hogy visszatérjek a világomba és foglalkozzak végre azzal mihez értek. A harcművészet. Akkoriban ő épp muay thai edzéseken vett részt. Hát én is lementem egyből megtetszett és bár kezdő csoportba mentem, az edző már az első alkalommal áthívott a haladóba később külön kezdett velem foglalkozni versenyzésre akart rávenni, ami ismét megduplázott edzésszámmal és kevesebb szabadidővel járt volna. Így nemet mondtam és végeztem a küzdősportokkal ekkor voltam 65 kiló és utáltam.

2011

Viszont olyan szerencsém volt, hogy a középiskolai testnevelés tanárnőm fénykorában jeleskedett női testépítésben, az iskolában pedig volt egy igazi kis oldschool pince teremmel. Itt kezdtem el edzeni.

Kaptam edzéstervet, lent voltam szinte minden hétköznap 3 órát. Amolyan Arniesan edzettem és megettem mindent, amit találtam. 3 hónap alatt fel is szaladt 20 kiló víz és háj. Szanaszét szakadt a bőröm mindenhol, de ott eldőlt, hogy ez az életem. Ez 7 éve volt.

Azóta próbálok a fejlődés útján kiigazodni. Voltak hullámvölgyek, leginkább anyagi okokból, de 2 éve elég biztosnak mondható a megélhetésem, így azt lehet mondani, hogy 2 éve edzek és étkezem kielégítően, illetve fogyasztok táplálék-kiegészítőket. Lassan fél éve pedig már személyi edző végzettséggel is rendelkezem, ami igazan sokat lendített a fejlődésemen.

Blog:

3 hónap alatt 20 kiló? Hát itt gondolom a kezdeti hirtelen fejlődés, meg hormonális "beérés" is közre játszott, nem? Ilyen kijelentéssel vigyázni kell, mert ezt leírod, holnap már jönnek a levelek, hogy "haver mit szedtél" :)

De akkor, hogy a kezdő olvasókat "megnyugtassuk", itt is jól látszik, hogy komoly évek vannak már mögötted és nem egy télen döntötted el, hogy nah nyárra "kigyúrom" magam, ahogy sajnos mostanában ez divatos felfogás.

Olivér:

Nyugodtan leírhatjuk azt a húszast, mert az valóban annyi, zsír és víz volt, full natural.

Ettem, amit értem tudatlanul, csak annyi ragadt meg bennem, hogy a gyúrósoknak sokat kell enni. Hát én ettem =). Sajnos akkoriban még anyagilag nem engedhettem meg magamnak a külön kosztot, így édesanyám főztjét sikkasztottam. Egyszer kíváncsiságból lemertem egy vacsorám, folyadékkal együtt 2 kilót nyomott a tálcám. Emlékszem akkoriban már középiskolába is  hatalmas sporttáskával jártam aminek a 80 %-a étel volt. Rendes étkezéseim 3 óránként voltak, és köztes étkezésnek azért be-benyomtam egy fél kilós joghurtot valami kis gyümölccsel, müzlivel. Nem mértem még ekkor a grammokat, sem a kalóriát, de biztos vagyok benne, hogy jóval a szükséges fölött fogyasztottam! :) A minőségről pedig ne is beszéljünk...:S

Pont nem régiben bukkantam rá egy régi edzésnaplómra, amiben vezettem a napi étkezésem és edzés teljesítményem. Hát mit ne mondjak, volt nagy nevetés és fejfogas! =D

Az én szememben a testépítés sosem volt összefüggésben a csajozással és a strand fazonnal. Főleg nem mások miatt kezdtem el az edzéseket. Bár nem mondom, hogy nem voltak rám mások nagy hatással és akármilyen hihetetlen, én nem az Arnold miatt kezdtem el edzeni. Egészen egyszerűen nem éreztem magam jól kákabélűként. A baráti körömben pedig volt egy-két srác, aki már akkoriban végzett súlyzós edzéseket és végignézve a fejlődésüket, én is kedvet kaptam és ki akartam próbálni, vajon én is el tudok e érni hasonló eredményeket a testemmel. A fejlődés követése egy érdekes dolog…

Folytatjuk...
 2.rész ITT Lesz majd :)